A Bach-virágterápia elméleti háttere, hogy a betegségeket a test, a lélek és a szellem közötti egyensúly felborulása okozza. A Bach-virágok a negatív érzelmeket megváltoztatják, és pozitívvá alakítják át. A gyógyulás dr. Bach szerint akkor következik be, amikor az említett három tényező ismét egyensúlyba kerül...
Az angliai Birminghamben 1886-ban született Bach doktor azután ismerte fel igazán az ember érzelmi egyensúlyának fontosságát, miután felesége meghalt, ő maga pedig súlyosan megbetegedett...

A virágterápia története

Kollégái rákot diagnosztizáltak nála, és csupán 3 hónapot adtak neki. Ekkor minden erejét a természetes gyógyító módszerek felkutatására fordította.
Naponta járta az erdőket-mezőket; virágokat gyűjtött, és felfedezte a bennük rejlő eszenciák gyógyító hatását. Fáradozásait siker koronázta, módszerével átütő sikereket ért el.

Energetikai hatás

Dr. Bach olyan - magas rezgésű - növényeket keresett, amelyekkel jellemhibákat, érzelmi zavarokat lehet korrigálni és a személyiséget stabilizálni. Ezeknek a feltételeinek 38 virágzó növény felelt meg. (Érdekes, hogy közülük a legtöbb nem tartozik a hagyományos értelemben vett gyógynövények közé, és nem avatkozik be szervezetünk biokémiai folyamataiba, sokkal inkább energetikai úton hatnak rá.)
Dr. Bach többéves munkássága során mind a 38 virághoz egy-egy lelkiállapotot rendelt, majd ezeket 7 nagy csoportba sorolta: félelem, bizonytalanság, érdektelenség, magányosság, túlérzékenység, kétségbeesés és túlzott aggódás.
Ezeken a fő érzelmeken belül tovább finomította a kiváltó okokat. így például a félelemkategórián belül aszerint is különbséget tett, hogy mi válthatja ki azt. Az érintett hirtelen pánikszerűen megbénul a rémülettől, avagy tudattalan félelme van - mondjuk, egy álomtól -, esetleg egy hozzátartozóját félti, aggódik érte stb.
Dr. Bach egy olyan módszert keresett, amit ő „valódi gyógyításnak „nevezett, és célja elsősorban az volt, hogy a beteg ne függjön orvosától, és az alkalmazott áttekinthetetlen gyógyszerektől, ezért a homoepátiás orvoslást sem tartotta kielégítőnek és elég hatékonynak.
Nem tudni pontosan, hogyan jutott el végül a virágesszenciákhoz, mint gyógyszerekhez, de tudjuk, hogy tapasztalatai már korán eljuttatták a felismeréshez, hogy az ember a szellemi-leki világba beágyazott lény, nem elkülöníthetőek  tehát testi tünetei sem csupán fizikai síkra, s a kiváltó leki probléma megszűnésével a fizikai tünet eltűnik.
Tény az is , hogy a növények kiválasztásához és egyáltalán az egész analogikus virágterápia-rendszer(ha lehet ilyet mondani…), kialakításához való eljutás szinte megmagyarázhatatlan és csupán intuícióval történő magyarázata nem kielégítő. Látni fogjuk, miért.
Bach 1930- tól kezdi felkutatni a virágokat az úgynevezett „tizenkét gyógyítót”, ezt megelőzően évekig kutatta és osztályozta a már említett lelki személyiségtípusokat, amelyből tizenkettőt különböztetett meg, ami nyilván kapcsolatba hozható a zodiákus körrel,  s habár nem asztrológiai megközelítéssel vizsgálja e jelenséget, de tisztában van a világban uralkodó analógiák, törvények működésével, és azzal is hogy „csak hajlamosítanak, de nem determinálnak”.
1935 re megtalálja mind a tizenkét növényt, egyre fokozódó érzékenysége révén további 19 gyógyírt talál. Érdekes ,hogy negatív lelkiállapotban kezd el keresni egy-egy növényt ,s mindig meg is találja azt, majd azonnal leteszteli önmagán, és a tünetek néhány órán belül eltűnnek!
Tehát a lelki okokat , problémákat keresi, amiből a testi tünetek felismerhetők, és ezeket a lelki „tüneteket” kezeli a virágesszenciákkal. 38 ilyen lelkiállapotot ír le és persze ezek végtelen számú kombinációját, s ezek alapján állítja össze keverékeit,. A 38 állapot 7 nagy csoportba van sorolva: félelem, bizonytalanság, a jelen történései iránti érdektelenség, magányosság, más emberek elképzeléseivel és külső hatásokkal szembeni túlérzékenység, kétségbeesés, mások boldogulása miatti túlzott aggódás,de
nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy különbséget kell tenni a pillanatnyi érzelmi szituáció által kiváltott betegségek és az egyének alap-beállítottságából (vagy az ő megközelítése szerint fejlettségi szintjéből) fakadó tartós, egy-egy életciklust meghatározó problémák között. Erre a felismerésre vezethető vissza a gyógyírek két osztályba sorolása: megkülönböztetünk típus- és segítő gyógyíreket.

Érdemes áttekinteni a készítési eljárást is:

” A gyógyírek elkészítése kétféle módszerrel történhet, elsősorban a virágzási idő és a virág vagy virágzat felépítése alapján. Az ún. "napoztatós" módszer szerint a hajnali-reggeli órákban (de. 9-ig) begyűjtött egészséges, éppen kinyílt virágokat vagy virágzatokat óvatosan egy üvegtálkányi friss forrásvíz felszínére helyezzük, és addig hagyjuk a tűző napon, amíg fonnyadni kezdenek. A napoztatás időtartama 3 óra. Ha az ég elfelhősödik, vagy teljesen beborul, akkor a napoztatást abba kell hagyni. Amikor a szirmok halványulni és fonnyadni kezdenek, az eszenciát óvatosan leszűrjük és 1:1 arányban brandyvel tartósítva jól záró, lehetőleg színezett üvegben tároljuk. Fontos tudnivaló, hogy - amennyiben üvegcsénk valóban jól zár - az idő múlásával gyógyírünk hatása fokozódhat. Fél óra napoztatással készítjük a Forrásvíz-eszenciát is, ez az egyetlen a 38-ból, ami nem növényi eredetű. A főzéses módszer főként a kora tavaszi (ilyenkor még túlságosan gyenge a napfény) és a tömöttebb, vaskosabb jellegű virágok és virágzatok (pl. diófa, szelídgesztenye barkái) feldolgozására való, bár vészhelyzetben, ha nagy szükségünk van egy adott gyógyírre, a napoztatós módszerrel készítendő virágokat is főzhetjük. A főzéshez lehetőleg zománcozott, lefedhető lábost használjunk, valamint friss forrásvizet. A virágok, virágzatok mellé tehetünk apró ágdarabokat, levélkéket is, majd lefedve fél órán át forraljuk, ügyelve arra, hogy a növényi részeket mindig ellepje a víz. Fél óra elteltével levesszük a főzetet a tűzről, hagyjuk lehűlni, leszűrjük, és a fent ismertetett módon brandyvel tartósítjuk. Az így kapott szer azonban töménysége miatt még nem alkalmas arra, hogy a betegeknek adhassuk, ehhez először hígítanunk kell. Először adjunk belőle két cseppet 30 ml 40%-os brandyhez (ez az a töménység, amely külföldön kereskedelmi forgalomban kapható), majd pedig ebből ugyancsak két cseppet 30 ml vízhez, és az a hígítás, amit a beteg fogyaszt.”
Dr. Bach olyan növényeket választott gyógyírei alapjául, amelyek semmiféle káros hatással nem bírnak (sőt sok olyan van közöttük, amelyek nem is számítanak gyógynövénynek), így egy "elrontott" kezelés, amikor nem sikerül a megfelelő gyógyírek kiválasztása, semmiféle kárt nem okoz. És valóban, a tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen esetekben semmiféle változás nem következik be, míg a megfelelő eszenciák kiválasztásával a változás jelei 2-4 napon belül tapasztalhatók. Ezt a gyógyítási rendszert bárki elsajátíthatja, hiszen a gyógyírek elkészítéséhez semmiféle speciális felszerelésre, vagy előképzettségre nincs szükség, különösen akkor, ha valaki a saját maga gyógyíreit akarja elkészíteni.

Az eszenciát kétféleképpen lehet bevenni: közvetlenül a nyelvre, vagy egy kiskanálnyi tiszta vízbe cseppentve. A megfelelő hatás eléréséhez érdemes az eszenciát a lenyelés előtt néhány másodpercen át a szájban tartani.
A homeopátiás szerekkel ellentétben mentolos ételek, fogkrém használata, illetve koffein, nikotin stb. az eszenciák hatását nem közömbösítik.
A Bach-féle virágeszenciák természetes és szelíd módon enyhítik és harmonizálják a negatív testi-lelki állapotokat.
Segítenek az akut és krónikus lelki problémák enyhítésében vagy megoldásában, támogatják a személyiségfejlődést.
Fontos szerepet játszanak a betegségeket kiváltó helyzetek kiküszöbölésében is.
Segítenek rettegés, szorongás, kisebbségi komplexusok, bátortalanság, szomorúság, türelmetlenség, elégedetlenség, agresszió, vizsgadrukk, félelmek, depresszió, megrázkódtatások, csalódottság, ingerlékenység, apátia, túlterheltség, feledékenység, alvászavarok, rémálmok, irigység, büszkeség, intolerancia, kishitűség, pánik és stressz esetén.

Fontos tudnivaló!

A virágeszenciák önállóan nem alkalmasak pszichés vagy testi betegségek gyógyítására, viszont minden gyógymódot hatékonyan támogatnak. Napjainkban Nyugat-Európában részét képezik a házipatikáknak, és számos orvos, pszichiáter és természetgyógyász is alkalmazza őket.
(A Bach felosztása szerint megállapított jellemvonások és az enneagram kilenc személyiségtípusa alapján az általa bemutatott virágesszenciák könnyebben kiválaszthatók az aktuális testi-lelki panaszok harmonizálására)